„Amikor nyolc éves volt, édesanyja, Paula rutinvizsgálatra vitte a család orvosához, s míg a doktorral beszélt, kinn hagyta a kisfiút a gyermekváróban. Egyszer csak óriási lárma tört ki, Kimi sírva állt fel a játékok közül, s toporzékolt tehetetlen dühében. „Az ön kisfia kétség kívül figyelemzavarban szenved, egyszerre unott és türelmetlen. Meg kell tanulnia mi is az a türelem.” – szólt az azonnali orvosi analízis. A meglepett édesanya csak otthon jutott közelebb az igazsághoz, amikor a történtekről kifaggatta a már megnyugodott Kimit. A mozaikjátékokat imádó kisfiú a gyermekváróban azt a puzzle-t szerette volna kipróbálni, amelyik fent volt a polcon, túl a karnyújtásnyi távolságon. Kérte az ápolónőt, hogy vegye le neki, de a színes doboz helyett azt a választ kapta, hogy az tízéves gyermekeknek való, s neki a saját korának megfelelő játékokkal kell játszania. Kimi tudta, hogy könnyen összerakná azt a puzzle-t is, ezért ragaszkodott a nagyobbak játékához. De nem, nem és nem. Így keletkezett a konfliktus. Megtudva ezt, Paula visszavitte fiát az orvosi rendelőbe, a váró polcán megkereste a nagyobbaknak való puzzle-t, ás ámulva figyelte, ahogy a kis Kimi bűvös ügyességgel illeszti össze a részeket. Ahogy az édesanyja visszaemlékszik, ez volt az utolsó alakalom, amikor Kimi Räikkönen látványosan elvesztette a hidegvérét.”
Ezek után ne lepődjön meg senki, hogy nem láttunk tőle sisakrugdosást, kesztyűdobálást, vagy dühkitörést. Még akkor sem, amikor már másodszor veszítette el a világbajnoki címet-2003-ban Michael Schumacherrel, 2005-ben pedig Fernando Alonsoval szemben. Pedig meglopva, kifosztva érezhette magát, hiszen a saját csapata húzta ki a zsebéből a vb címet. Kimi száját ezek ellenére sem hagyta el egy rossz szó sem. Természetesen nem állítom, hogy Kimi nem volt hibás. Hibázott ő eleget a McLarenes évei alatt. 2005-ben azért fulladt le a motorja Melbourne-ben, a rajtrácson, mert leejtette a fordulatszámot. Bahreinben kisodródott az időmérőn és csak a 9. rajtkockát szerezte meg. Interlagosban szintén kicsúszott, és csak az 5. helyről rajtolhatott. Ezzel szemben sokkal több hiba írható a Mclaren megbízhatatlanságának számlájára. Sepang, Imola, Many-Cours, Silverston, Hockenheim, Monza… ezeken a versenyeken vagy kiesett, vagy pedig motorcserés büntetés, illetve műszaki gondok miatt csúszott vissza. Míg Suzukában a McLaren szezonbéli 4. motorcseréje nyomán a 17. helyről rajtolva is győzött! Vagyis összeszámolva a műszaki hibák miatt elvesztegetett pontokat, Kimi alsó hangon 40 pontot bukott… Összevetve mindezt azzal, hogy Kimihez hasonlóan Alonso 7 futamot nyert és végül 21 ponttal lett világbajnok, adja magát a felvetés: akár lehetett volna fordítva is! Sajnos mégsem így történt, ugyanis abban az évben, amikor az FIA szabályai szerint egy motornak két versenyhétvégét kellett kibírnia, a McLaren a motorerő és a gyorsaság oltárán feláldozta a technikai sportok talán legfontosabb tulajdonságot, a megbízhatóságot. Ezzel szemben a Renault ragaszkodott az elképesztő megbízhatósághoz és beérte kevesebb lóerővel a nyilvánvaló sebességhátrány dacára is. Ők megelégedtek a kevéssel, de a tutival. És lassacskán így lett igaz a 2005-ös szezonra is, hogy a kevesebb, néha több…
Akárhogy is nézzük, a szabályok mindenkire vonatkoznak, mégha rosszak is –miért kell a versenyzőt büntetni 10 rajthelyes visszasorolással a konstrukció hibájáért??? És hogyha a négy motorhibához hozzávesszük azt a három futamot, amikor a gumik mondták fel a szolgálatot, ismét előtérbe kerül a konstrukciós hiba. Itt sem okolható más, ugyanis a Renault és a McLaren is a Michelin abroncsait kapta….
A Jégembernek tehát volt bőven leküzdeni valója 2005-ben (is). Én személy szerint fájó szívvel gondolok vissza erre az idényre, de szerintem ezzel mindenki így van, aki Kimivel szimpatizál. Hiszen hiába gondolják sokan azt, hogy mivel szótlanabb, biztos unalmas is, Iceman tekintetében mindig ott volt az a tűz, ami ilyen kivételes képességű versenyzővé tette őt.
Ha ezek után megkérdezi valaki, hogy Kimi miért nem üvöltözött, miért nem kapott egyszer sem gutaütést a szezon folyamán, miért nem káromkodott, csapkodott a rosszul sikerült futamok után, a Jégember válasza egyszerű: „Előfordult valaha is, amikor az ilyesmi számított? Dobálod a sisakod, mint egy gyerek? Dobálod a sisakod, amikor hazaérkeztél Svájcba? Ami ellen nem tudok tenni, az nem is érdekel. Nem érdekel az sem, amit Montoya mondd, vagy csinál. Azt mondhat, amit akar. Én csak magammal foglalkozom. Nem izgatom magam, mások miatt. Mindig is ilyen voltam. Mindig. Nem láttam még azt a pontot, amikor megérte volna harcolni, vagy valóban dühbe gurulni. Azt hiszem, az egyetlen, amit tehetsz azért, hogy a saját életedet éld, az, hogy nem aggódsz azon, amit mások mondanak rólad.”
Felhasznált forrás: SZS Magazin
By: Meli (Basi87)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése